2004. szeptember 20., hétfő
nix auto... very gut!!!
posted by Azazela 11:32
2004. szeptember 8., szerda
BCN a legjobb hely az egész világon. ti is menjetek el oda, kedves gyerekek.
aztán gyertek haza és fejezzétek be a hülyeségeket, jó?.
pl. ne írjatok blogot se, ha már nincs rá szükségetek, pl. :)
csók
posted by Azazela 11:24
2004. augusztus 22., vasárnap
az ember, akinek már a nevére se emlékszek... tavaly ilyenkor villámokat szórtunk egymásra. pici, bizsergő villámocskákat, csak úgy szikrázott minden. idén inkább eleredt az eső, épp jókor ahhoz, hogy felszívódhassak egy sátor mélyén.
strand, alvás törölköző alatt, mint gyerekkoromban utoljára, szeretem ezt a hétvégét.
holnapután barcelona, holnapután barcelona, holnapután barcelona, holnapután!
posted by Azazela 14:21
2004. augusztus 20., péntek
nemitthon a legeslegjobb. másokkal, máshol, máshogy, mástcsinálva. egy ideig ez a legeslegjobb. na ez az idő még nem telt le, csak hazaugrottam egy kicsit :) rengeteget tanultam, hisz azért mentem, de azért, biztos ami biztos alapon, annál sokkal kevesebbet, mint amennyit kellett volna. például azt nem, hogy hogyan kell a tér különböző felületeit egy képi síkba vonni... arra még rágyúrok... például azt igen, hogy milyen mikor már 50-es csávók "gyorsulnak" rá az emberre, és azt mondják, hogy "pedig mikor először megláttalak, azt hittem, valami félénk háziasszony tévedt erre", és hány időegység oldódás kell ahhoz, hogy megint kitörjön belőlem a famászás, mint amilyen valóban vagyok. de most akkor tényleg, mennyi? és - mert ahogy a trix felhívta a figyelmemet, senki, de senki nem szerepel soha a blogomban, rajtam kívül, ami valóban legalábbis furcsa - még arról is mesélek, milyen érdekes, ahogy egy csoportdinamikai késztetésektől láthatólag hermetikusan szeparált csapat egy hét alatt olyan cimbora lesz, hogy könnyes szemmel fogadkozik, minimum kéthetente azért találkozni fog majd egymással. persze nem, de így is szép. és átkattantam fekete-fehérbe. lassúba, szmogatlanba, és harapni lehetett a csöndet.
remélem, nektek is tetszik az új stílusom, meg az új témáim, kedves gyerekek! :)
posted by Azazela 18:36
2004. augusztus 19., csütörtök
szobrokat nem fotózunk!
basszus nem is tudtam... na mindegy...
posted by Azazela 23:40
2004. augusztus 9., hétfő
sétálni megy.
mint én.
meg mint az azazela.
posted by Azazela 12:35
2004. augusztus 7., szombat
tompika. még a faludy se tudott lekötni. bambultam nagyon hülyén. (milyen kultsznob-seggfejnek tűnök idén. pedig nem is vagyok az. mert azok legalább műveltek, én meg nem. még faludyt se olvastam soha, asszem.) mire kiértünk a szigetről, felélénkültem annyira, hogy a rendőrt megmosolyogtassam, nem vagyok hajlandó átmenni az őáltala megállított kocsisor előtt, mert PIROS A LÁMPA!, de a sziget annyira semmmilyen most nekem, mint amennyire semennyire nem szokott az lenni semmikor máskor. ez is miattam van. bár a zenerajongók sem boldogok, semmi különös izgiség, sehol a celebtömeg. csak a lelki szegények a boldogok, nincs mese.
vajon mért széledek szét ennyire.
dolgozás helyett mostanáig magamat olvastam. dadammm. kb lelövetés járna mindezért, illetve előbb valaki a kezembe nyomna mondjuk egy speciális pengét, amivel a véremet vehetném, amivel viszont fel kéne írnom a koporsómra a február 5 óta elhangzottakat, mondjuk, de gyöngybetűvel ám, vagy kezdhetem elölről, és csak aztán lőnének le, addig viszont nem hagynának békén. úgyhogy minden újabb szó, amit ide leírok, csak a szenvedésemet hosszabbítja mondjuk :) (vicceskedv-jel.)
posted by Azazela 22:43
vagyis beestem két generáció közé. pontosabban behullottam 3-4 másik generáció közé. vagy ha belegondolok, azt is el tudom képzelni, hogy olyan 8-10 generáció között lavírozom fölalá. jobban mondva inkább egy egytagú generáció vagyok, tökegyedül.
mégsem vitt haza a lélek, tébláboltam ezzel-azzal még egy sort a Nádasdyék+mangó meg valami kibaszott jó tánc (talán a Ballet Preljocaj (F)?) után, kis váci eszter, kis sena, kis roni, és pont a vajdai vili számára sikerült kitörnie belőlem: öreg vagyok én már ehhez. ő persze úgy bírt vigyorogni, hogy megszűnt minden generáció, csak a saját vigyor maradt, de azért én ma mégiscsak úgy érzem, hogy legalább egy csomó különböző generáció közé vagyok bezuhanva, és lehet, hgoy mindegyik egyszemélyes.
posted by Azazela 13:37
.jpg)
2004. augusztus 6., péntek
!!!quizazela!!!
egy kurvanehéz sokszázmillió dolláros feladvány következik:
az év ezen augusztusi hetében, a világ egy budapesti szegletében, na vajon hol készült az alábbi felvétel, kedves gyerekek???
helyes megfejtők között sokszázmillió dollárt sorsolunk, de abba aztán pontos helyrajzi szám koordinátameghatározással is legyen ám. helytelen megfejtők mást kapnak, ők izguljanak, mi lesz az. talán egy pofánrúgás, de lehet, hogy valami mégjobb.
korábbi !!!quizazelá!!!-k megtekinthetők: korábban, mégkorábban, legkorábban, és még annál is sokkal korábban (volt egy csomó helyes megfejtő is.. összesen kb 3. de azoknak persze ezúton is, ismét, gatulálunK :)
posted by Azazela 13:27
bazmeg, alie! nem olvaslak régóta, és nem is gyakran, de 1/1 mondod amit mondok, vagyis amit mondanék, ha élvezném ezt a fostos monoton kattogást szavakba önteni, de még a pasziánsz is stimmel, bazmeg. igaz, már átmentem freecell-be, mert a többit letöröltem, ugye, egyébként is sokkal jobb, deazér :)
egyébként lassan lejövök a mantráról, hogy "nem bennem van a hiba". arra a mantrára kezdek rámenni, hogy bennem van a hiba, ami hiba a pökhendiség, miszerint ki a faszom vagyok én, hogy egy sima átlagjóska már ne is legyen jó nekem, de most kurva komolyan... vagy maradjak egyedül, ami, lássuk be, már folyamatban van, mer nem az van, hogy öregkoromra egyedül fogok maradni, ajjajjjajjjjj, deciki, hanem hogy most egyedül vagyok maradva. úgyhogy sux, és ki kell találni valami mást. (ezt most csak külön az alie-nak linkeltem be, mert már ezerszer belinkeltem.)
egy ilyen generációt szart ki magából. mint az enyém. a rendszer. mi a baj vele, mondja már meg valaki, hol baszódott el.
posted by Azazela 12:13
2004. augusztus 5., csütörtök
nemhogy végre leszedtem mindent a benti gépemről, amire hetek óta készülök, és nemhogy megvettem a repülőjegyemet, amire szintén, hanem még egy saabot is elmentem tesztvezetni, de kb két kilcsi után kifogyott a benzin (lehet hogy annnyira megküldtem??), úgyhogy stoppal kellett a bringámért visszajutni (igaz, kényszerítőztem, a csávónak kb nem volt más választása, mint megállni és felvenni), hogy ott legyek időben a bejáratnál a jegyekkel. utópisztikus, én azt mondom. de megvolt, néhány óra leforgása alatt. a sziget most nekem fehér, mint az alábbi képen látható táj kívülről.
posted by Azazela 20:38
posted by Azazela 12:23
2004. augusztus 3., kedd
(ezt most - kivételesen :) - magamnak. vágytam ide valami kékre. ez meg valami kék.)
posted by Azazela 19:11
lustán beslattyogtam a barcelonai minimál-szandimban az exmunkahelyemre, még épphogycsak megszáradt a hajam csaszi után, ahol lábat vízbelógázva dumcsiztunk, és néztük a pólósokat, és egy jó szögben eltalált fejesnél a térdemig szökkent a fürdőbugyim, remélem senki nem bámészkodott a víz alatt, milyen jó, hogy nem fulladtam meg azonnal a röhögéstől, persze a gyorsúszások is gyakran lemaradtak, olyan gyorsan úsztam, lett belőlük kényelmesen meghúzott mell, de rá kell egy kicsit gyúrni, és újra rájönni, tulképp egész jól szeretek úszni, ráadásul még a nap sem sütött túl, szóval mindezek után felslattyogtam szépen a finánc-irodába a papírjaimért, tök jót beszélgettem a nénivel, és azt találtam mondani neki, irigylem magam ezért a napért.. úgy legyen, ámen.
posted by Azazela 15:54
2004. augusztus 2., hétfő
király ez a nyílás... a nyílás, amit a múltkor kitaláltam. elkezdtem nyáladzani, meg is jelent a citrom, azonnal... :)
remélem ennek a citromnak nincs annyi esze, hogy - bár leguglizott, naná -, beguglizza, hogy esküvő, lupa, meg ilyenek, ahogy példának okáért én tettem, hátha van blogja, mert kíváncsi lennék a verziójára... :) persze nem jött ki semmi, úgyhogy lehet hogy én se írtam róla semmit :) tényleg, mennyi idő után jön rá a google hogy azazela egy lupai esküvőről írt vasárnap, vajon?
posted by Azazela 19:54
ma van a roma holokauszt hatvanadik évfordulója. megtaláltam magamnak a rádió cét (az!), van benne egy néni például, aki ilyen tenyérjóslást csinál telefonon, vagy mit, kártyát vet szülinapi alapon, zseniális dumákat nyom, puszillak, julcsikám, azért is, mert mérleg vagy, imádom a mérlegeket, meg azért is, mert julcsi vagy, imádom a julcsikat is, mindenkit imádok, így tolja, és csak úgy isszák a szavát a megerősítésre vágyók, ő meg jól mondja, de milyen jól. ám ma reggel egy másik néni belémgázolt, ahogy tettem-vettem az álmos délelőtti pakolászást, bejelentették őt meg a visszamlékezéseit, és mondta mondta, és odaért, hogy lenyírták a hajukat, férfiaknak, nőknek, "csufot csináltak belőlük!", az "u" leheletnyivel rövidebb, az "ő" leheletnyivel hosszabb, mint máshol, az "ü" viszont leheletnyivel feljebb maradt, nem ment le a mondat végén, ott maradt lebegve, akkor elsírtam magam.. meglepődtem, ő meg mondta tovább, és sírtam, és eszembe jutott, hogy a holokauszt múzeumban is ott sírtam el magam, és ott is meglepődtem ezen, ahol a kopasz nők sorakoznak... mért.
posted by Azazela 13:36
2004. augusztus 1., vasárnap
nem szabad meztélláb rokizni. mindkét nagylábujjam talpáról lejött a bőr. le fogok most már számolni az esküvői cipőmmel, pláne ha hetente van lagzi mert szombattól szombatig nem gyógyul meg a feltört és izomlázas lábam annyira, hogy ugyanabban megint táncolni lehetne. aztán a hólyagos talphoz képest perszehogy lehet, de ez egy negatív relativitás. ha érted, mire gondolok, kérlekszépen. csodálatos esküvő volt! állítólag a menyasszonyt édesapja motórcsónakáztatta föl a lupasziget napfényben fürdő gyepére, a kutyával mint izgatott koszorúslánnyal az orrban (a csónakéban, nem a menyasszonyéban), de ezt a részt mi sajnos lekéstük. csak azt láttuk még épp, hogy mindenki sírt, olyan szép volt. azzal nyugtattam magam, hogy tökmindegy (majd' fel-robbbantam), medializált világunkban szépen megnézem videón, azt csá. francfene (copyright trix.). a buli kurvamagas minőségű volt, reggel 8kor pattant ki a szemem, hogy nagyon gyorsan pörögve éljem át újra az egészet, mert olyan jó volt, hogy többen életük legjobb bulijának merték nevezni. éljen az ifjú pár!
*** jegyzet: figyeljük meg, ahogy szerző az egészen testközeli személyességtől a társadalmi fontosságú felé, a földtől (talp) az ég (mennyben köttetnek) felé halad bejegyzésében. elemzők ezt mind irányokkal tudattalanul operáló, befogadás-könnyítő rendezési metódusként, mind pedig mérhetetlen egoizmusként is dekódolhatják, ha akarják. a keretes szerkezet (bulitól buliig ér), az élet örök, ámde spirális körforgására (ld még: szamszára), ezen kívül a csigára utal.
hmmm. as for an esküvői kép.. na vegyétek úgy azt csá.
posted by Azazela 12:26
2004. július 30., péntek
na. felakasztották a hóhért. jött egy fotós csinálni portrét cikkhez, az iparon tanulta a szakmát, erre mégis az én koncepcióm jött be, hogyan kell engem akasztani, bruhaha. nade nem is ez a lényeg, hanem hogy ezek mind szépek. döbbenetes, hogy néhány - a szabályt természetesen csak erősítő - kivételtől eltekintve a legtöbb fotós az átlagosnál jóval szebb. nem is értem hogy mi van itt. biztos a tegnapi (sugárkezelt) csávó is fotós :) de mindegy is, mert a gyerekem lehetne kb, egyébként :) mint azt kiküldött tudósítónktól megtudtuk.
ééés mosst:
felhívtak végre barcelonából. köszönik szépen, de mást vettek föl az één helyemre. hát ez egy kibaszott nagy bukta, pedig ti úúgy, de úúúgy drukkoltatok, kedves gyerekek, mint az istennyila. édesek vagytok, én köszönöm. nem baj. úgyis azt mondtam mindenkinek, még magamnak is, mi több, el is hittem, hogy most ezt tényleg nem akarom, legalábbis nem túlságosan akarom, hanem csak simán tudom, hogy jó lenne elmenekülni egy kicsit és aztán onnan folytatni ahol letettem, csak valamivel később. de a menekülés, mint azt egy oly okos meglátás is meglátta, átmeneti megoldás, aztán úgyis ki kell találni valamit, itt, és ugyanezek között a körülmények között, úgyhogy namostakkormivan.
kedves nézőink. remélem kellemesen elfáradtak. én szörnyen.
ps. hogy azt hogy a tökömbe fogom kibírni, hogy mindenki, de még hónapok múlva is, arról fog kedvesen érdeklődni, hogy "na és barcelonával mi van!", azt nem nagyon tudom. lehet, hogy tényleg mti-közleményt kéne fogalmaznom "azazela nem megy" címmel...
posted by Azazela 15:46
működik! zseniális, ahogy engem irányítanak, kedves, okos instrukciókkal, meg ahogy megerősítést dícsérve kapok, az a zseniális. történt, hogy kifundáltam, mi a baj, az a baj, hogy kezdtem már szörnyen szarfej lenni, undok és érdektelen, és zárt mint egy berozsdásodott ólajtó, hát ez így nem mehet tovább. tessék viselkedni, tessék kedves lenni és tessék szépen kinyílni, tessék megint megtanulni mosolyogni, észrevenni az embereket és újra megtanulni reagálni rájuk. első próbatételként tehát: mit teszek, ha egy két-háromszáz kilós, feketébe öltözött munkásember kiszól nekem az építési hulladék közül: "megharapnálak!"? továbbmennék morcan, leszarom, de érzem, ahogy átsuhan a fejemen a gondolat, ejnye, ne legyünk szarfejek, legyünk tehát inkább kedvesek, és bohókásan megfenyegettem az ujjammal a díjbirkózót. saját gyönyörűségemre, ő persze továbbra is le van szarva, vigyorogtam is mint a tök, pusztán mert csak olyankor csinálok ilyet, amikor jókedvem van. ez most olyan volt, mintha a pavlov kutyája kísérletezne: gondol egyet, nyáladzani kezd, mire megjelenik neki egy citrom. nahát, kerekedett is nagy jókedvem rögvest, igaz, olyan kristálytiszta volt a levegő, csak úgy csillogott az egész város, ez is kell hozzá, ráéreztem tehát a régi 'azazelá'ra, el is mentem a helyre, ahol egész nyáron ittunk, egymásra is mosolyogtunk egy fiúval, hogy ki kezdte, azt nem tudnám megmondani, hát hogy lehet eldönteni, hol kezdődik a mosoly, mikor mindkettőnknek puhán ragyogni kezd a szeme, ha egymásra nézünk, tökmindegy is, az se érdekes, hogy amikor lelépett, én épp telefonáltam, de odajött, és elbúcsúzott, és puha ragyogás, és ő is (majdnem) tökmindegy, (majdnem úgy,) ahogy a sokszázkilós munkásember, hanem a jutalom a lényeg. hogy azt kell csinálni, hogy végre kinyitom megint a szemem, ami a lélek tükre, ugyibár, mert csak olyankor tud benne a puha ragyogás közlekedni. ... egyébként is, mi az, hogy "puha ragyogás", ezt a hülyeséget, úristen...
posted by Azazela 11:26
2004. július 29., csütörtök
na most kész... most már ehhez nem tudok mit hozzátenni. semmihez. ahányszor meglátom itt ezt a talpat, elérzékenyülök, kiszöknek a gondolatok a fejemből, a szemembe meg könnyek, sírógörcsöt kapok és gügyögök a monitornak, cuppogok és azt mondogatom neki, hogy te édes, te imádnivaló csöppnyi kis cukorfalatka, hát megzabállak, és kész... így nem lehet blogolni, le fogom szedni ezt a képet, mert a nyugalmam megzavarására alkalmas.
posted by Azazela 16:43
az a csönd... jogos jusst követelő üvöltés utáni elmélyült kuss. olyan csönd, amiben csak úgy árad a tej. illattá s csenddé válik. ábébi dühödten, szorosra zárt szemmel szívja, amit a szájába adnak, ha elpunnyad egy pillanatra, és talán kivenném a cumit a szájából, olyan erővel szippantja magába, hogy ijedten bocsánatot kérek tőle. bébébi viszont nézgelődik, sőt, ahogy pelenkázta az anyja, én meg szórakoztatni próbáltam, kifejezetten bámult, szinte zavarba jöttem, ez a gyerek engem hülyének néz. de legalábbis nagyon vágja, hogy mi van. á úgy tud elomlani rajtam, ha már jóllakott, hogy örökre úgy maradnék vele, bé viszont úgy tűri a fürdetést, mintha egész nap azt várná. á elkerekült szájjal imádja, ha levegőztetik, viszont ordít, ha vízbe rakják. bé guminyakú. ha be van takarva a teste, nem lehet tudni, a hasán, vagy a hátán fekszik. viszont megkeresi a tesóját a kezével, úgy alszanak ketten.
(ő á. természetesen rajtam.)
posted by Azazela 11:54
2004. július 28., szerda
hmm... van, hogy a kép a szöveg illusztrációja, és van, hogy a szöveg a kép illusztrációja. itt viszont a csocsó a vadgesztenye illusztrációja, mert a kép címe bizony vadgesztenyefa.
(a csocsóasztal jogos tulajdonosa pedig: ezennel: a zsosz. használd, egészségedre :).)
posted by Azazela 12:50
öregem, mint a filmeken.. egy nagy zöld mappa, egy művészeti album, egy nagy sárga dosszié. egymással nem csont nélkül rímelő itemek. egy rózsaszín-narancssárga papírszatyor, amiből néhány figurális mütyür kandikál, néhány évek óta bámult kacat régi floppyk egy apró tűzőgéppel elegy halmazban a zacsi alján hever. nehéz, lehúz. úgy éreztem, egy pontolyan egységcsomaggal caplattam haza, mint amit a lehetőleg sherry nevű, műszempillás, rosszul szőkített, hízásnak még csak egy-két éve indult, műanyagblúzos harmadrendű amerikai intellektus cipel ki az irodaház fotocellás ajtaján a film kezdetén, ám az ő utolsó napján. kb olyan egységcsomag, mint a véradáskor: csoki, sör, mindenkinek ugyanaz.
(ja, a kép DIREKT ilyen életlen (szar), hogy az illetéktelen behatoló mégse legyen ideges, hogy nyúlom a piafényképezését :))
posted by Azazela 10:47
2004. július 27., kedd
nem is akarom kitolni a szemét azoknak a rohadékoknak, akik cukorsziruppal megkent torokkal kérdezik tőlem, mikor megyek nyaralni, amióta kitaláltam, hogy leszarok mindent és elmegyek nyaralni. naponta többször kerültem explicite gyilkos hangulatba az álnok és szándékosan gonosz kérdés nyomán, amit direkt azért tettek föl nekem, hogy mostoha sorsommal szembesítsenek és kéjesen nézzék a vergődésemet, ehelyett a kedves érdeklődők sürgősen és fejvesztve menekültek a közelemből, mert olyasmiket válaszoltam nekik vicsorogva, amire nem tudtak mit mondani szegények, és nem azért, mert buták, hanem azért mert végtelenül paraszt voltam:) de most komolyan, attól, hogy szegényszerencsétlen egyedülálló nő, és még munkanélküli IS leszek, még simán elmehetek nyaralni, hát nem? vagy pont ezér..
posted by Azazela 17:08
majdnem összeverekedtem egy zsaruval! kis híján lefejeltem az öklét, ahogy elbringáztam mellette, midőn épp széles gesztikulálásba fogott a turistáknak hogy merre kell menni. rendőrállam...
posted by Azazela 14:53
akkor most lelövöm a poént. de úgy, mint amikor nem hozzák a kaját és direkt rágyújtok, mert akkor tuti hozzák, vagy nem jön a busz. (btw ma elkapott egy undorító hájasgeci ellenőr, de nagyon lebasztam, mert feleselt, majd viszonlátásra montam hazugan és leszálltam a kibaszott buszról. kurvaannya. pedig már nem is esik.)
....
úbasszus... mégse most lövöm le a poént! egyszerűen nem fér meg a poén egy hájasgeci ellenőrrel egy postban. méltatlan. nem mondom meg, mire várok oly elkeseredetten, vagy inkább arra fogom a várást, hogy semmit ne kelljen csinálnom, mert én most rettentően várok, hogy akkor most írnak-e, hívnak-e, mi lesz már, basszusfranc. pedig a bovarynét is olyan ügyesen lőttem le, naná hogy mérget evett, egy fecsegő patikus-szomszéd sose lehet véletlen. ebből a regényből csak az lehet a tanulság, hogy sose szabad patika mellé költözni, kedves gyerekek, mert méregevés lesz a vége, már csak dramaturgiai szabályszerűségek miatt is.
posted by Azazela 12:59
!!!quizazela!!!quizazela!!!quizazela!!!
(ez itt a szignál helye)
Jó reggelt, ezen a borongós hajnalon, kívánunk kedves hallgatóinknak! Máris csapjunk hát a lecsóba, hogy ezt a népszerű, magyaros étket idézzem, már csak a hasonlat végett is, és felteszem eheti (eheti, hát mondom, hogy lecsó, kedves hallgatóink, nagy formában vagyok ma, ezen a borongós hajnalon), játékunkat! Felteszem, mint kisgyermek a polcra este a társast, hogy meghitten koccanjanak a kis műanyagfigurák kartondobozuk rejtekében, dehát most reggel van, borongós hajnal, mit is beszélek, kedves hallgatóink, a kérdést mondom!:
"Miért?"
Kvízjátékunk soros kérdését hallották, kedves hallgatóink, mely oly sokszor hangzik el manapság, és oly kevés a válasz.
Hadd mondjak egy példát! "Kérsz még lecsót?" "Igen." "Miért?"
Ez tehát mai kérdésünk, helyes megfejtőink között kisorsolunk egy kéthetes tunéziai nyaralást. Jó találgatást kívánunk, kedves hallgatóinknak!
posted by Azazela 11:47
2004. július 26., hétfő
ez itt egy vizitündér. álldogál éjtől megfeketedett tavacskája partján, és mélázik. nagy dolgok vannak születőben szőke hajkoronája alatt. nem gyújtott még gyertyát, épp most sötétedett be. lágyan cirpelnek az ágávék.
ám lehet, hogy vizitündérünk csak eltévedt, és ez nem is az ő házikója. felbukott a habok közül, hogy éjféli dalát elzengje békahadak fuvolakísérete, hársfák hárfa-susogása mellett, és a természetvédelmi területen engedély nélkül felhúzott épület látványa egészen elbizonytalanította.. sose lehet tudni, mi rejlik a sötétben.
posted by Azazela 12:27
ahányszor felébredtem, ez az egyik leggyakoribb ehétvégi élményem, az erős sokkhatásnak tulajdonítom, hogy semmi mást nem csináltam, mint aludtam, és oké egy kicsit, néhány órát naponta, pasziánszoztam, mert nem olyan egyszerű azt a végtelenül rohadék pókot végleg kiirtani a gépemről, nomeg a rohadék bovarynéval küzdöttem, aki sajnos lelőtte magát, vagyis nem tudom végül épp lő-e, vagy gyógyszert vesz be, vagy akaszt, vagy beveri a fejét a radiátorba, mert leszakad a kötél, amire felakasztotta magát, egy ismerősöm ismerőse halt így meg, darwin díjat minimum érdemelne, hiszen véletlenül hátralapoztam, hátha van néhány jegyzet, és épp azt a mondatot sikerült elkapnom az utolsó oldalon a szememmel, hogy "apu, menjünk már", és dühömben a világ összes poénlelövős fülszövegét (ismét) elátkoztam, mert ebből azonnal tudtam, hogy a romantikus-hisztérikus főhősnő temetésével ér véget a regényzet, ahonnan a kislánya életre vígasztalójan ráncibálja haza porrá zúzódott apját, szóval semmi meglepi a végére, ha már ilyen béna az egész regény, de azért én nem szálltam le róla, és csak olvastam, csak olvastam, semmi mást nem csináltam, persze a pókozáson kívül, hacsak álomba nem szenderedtem, és ahányszor felébredtem, még ki se nyitottam a szemem, és máris azazela jelent meg a szemhéjamon, belülről, virtuálisan, ahogy beírom a yahoo-mélembe, pedig én nem vagyok azazela, a blogom az azazela, és mégis. központi élményemmé vált a belogolás aktusa, és mintha valahogy a jövőmet várnám tőle, rögtön, ahogy felébredek, csak azt szeretném tudni, mi van már, pedig ahol a sorsom eldől (vagy épp hirtelen felépül, ahogy az a nagyon hülye zsiráf, akinek be kellett nyomni az alját, és akkor összeesett, de ha elengedtük, akkor életre pattant), az nem is az azazelás, hanem a rendes mélem. és mégis.
késő este aztán elállt az eső, ígyhát mégis útnak indultunk, hogy a nagyon fincsi zenék lovasának művészetét élvezzük, bizony fincsi volt, az őserdőként gőzölgő szigeten, és a shuriken is fincsi-hülyén nézett föl, hogy mivan mivan, hirtelen mindenki betódul táncolni?, miközben csak az eső eredt el, és csak azért, mert a fedél alá tódultunk, de aztán abbamaradt, és aztán jött a vadim, és még a für elise lágy dallama is felcsendült, egyszer.
hát ilyen várakozni. teljes és kétségbeejtő apátia.
posted by Azazela 10:45
2004. július 23., péntek
megtekintem a nagyon nagyon nagyon fiatal és kisméretű rokonaimat, akik oly illatosak, akár .. mi. sietek. hétvége. esküvő, most csak 1. talán kis balaton? aztán jön egy hét, ami hivatalosan az utolsó lesz, azon a munkahelyemen, amit, így visszagondolva, egyáltalán nem is utáltam még annyira. aztán meg nemtommi. erre mit mondjak. hogy jó hétvégét nektek, kedves gyerekek? aha, az pont jó lesz.
posted by Azazela 14:29
vizitúra.blog
zsosz viszont önmaga elegáns keretes szerkezetét adta ajiba. a nana egyszercsak rávezet, hogy ő az a zsosz, nemcsak úgy simán egy zsosz, 15.000.000 éve neveztem így, közös vizitúrázásunk alkalmából, ezt megblogtárgyaljuk, majd kb. másnap elmegy vizitúrázni. még 1gyel másnapabb pedig szembejön egy nosztalgikus megnyilvánulás, ugyanott, ahol a "száárnyakat ad" repzi, szintén nem sokkal korábban:
ezzmilyen csávó... de nem a zsosz :) csorog egyedül a parlament és a batyi között félúton..
utóirat: Deszupi! a lánchíd árnyékának pont olyan az íve, mint a lánchídnak!! de baró!!!! :))
posted by Azazela 12:06
ez év június 1-én kelt tender nyertese ezennel a zmina! iszonyatosan megható módon azonnal jelezte, hogy végre megszabadítana ettől a most már tényleg kibaszott unalmas és rettentő foszöld látványtól, és most már valóban! áálítólag! :) a pályázat nyertesének gratulálunk! a további pályázóknak - 1 hadvezér és 1 filozófus - pedig szintén, és kedvességén meghatódva!
posted by Azazela 11:55
2004. július 22., csütörtök
basszuskulcs.... mennyire kimerítő ez az "úgyizgulás"... túl sok hr-es van ma az életemben. nem kell ennyi. strand kéne, néhány szomorúfűz, dinnyelé és "kagumiiiiii!"
posted by Azazela 15:25
kisgyerek a villamossínen közlekedő metrópótló buszokat nézgelődve kérdezi a nagymamájától, "mért nem az alagútban mennek?" jogos! mégiscsak metrópótlók - !
az viszont egy felnőtt volt, aki ahelyett, hogy aszonta volna, "a gyalogátkelőhelynél szolgáló villanyrendőr szabad jelzést adott", így kiáltott fel, "zöldmanócska!". cuki.
úgy szeretem az embereket azért, hogy ilyen nagyon hülyék! de lehet hogy hőgutát kaptak mind. most egyébként nem is vagyok annyira kiborulva a hőségen, még ha dől is rólam a víz, azt érzem, hogy igen, nekem ez jár, igen, ezt én rendeltem, igen, így akartuk mind, nesze, akkor most már tessék megenni azt a fagylaltot, ne hisztériázzá, gyerekem, mert úgy felképellek, hogy a taknyodon csúszol hazáig, miközben a tölcsér a bal szemedből áll ki, a jobb szemedben pedig a "dolce latte" krémes drappja a papaya halványsárgájával hancúrozik!
posted by Azazela 12:33
2004. július 21., szerda
mmm... semmi sem úgyforró, ahogy a jókis naponparkolt jókis bringám jókis fekete ülése az... mmm... :) tegnap kipróbáltam, hogy közeli célpontokat gyalog közelítek egész közelre, szóval sétálok a lüktető forróságban. azt találtam, hogy egy napocskás "goranga! légy boldog!" felirattal a seggemen sokkal elviselhetőbb, mi több, egyenest jó, mint anélkül. empirikus találat, tudományos magyarázatot még nem ismer a tudományos tudomány.
minden máshogy forró. van aki máshogy szereti.
posted by Azazela 12:20
ahelyett, hogy kapkodék a volt életem lezárásának sürgősnél sürgősebb teendői, és a leendő életem megszervezésének (a, b, c tervek, lehetőleg, plusz a kiegészítő biztonsági ötletek, meg a túlbiztosítás, hogy ha véletlenül semmi nem jön be, valami akkor is legyen, plusz még a többi) sürgősnél sürgősebb teendői között, inkább blogolgatok egy kicsit.... abba nincs feszkó... fáj a szíívem, ezer darabra szakad, akármi is lesz, mert minden variációnak ismerem a vonzását.
posted by Azazela 10:55
2004. július 20., kedd
ráadásul még egy repzaj is dongott a fejem körül reggel, ahogy jöttem dolgozni. FOLYTON kirepült a képből a kis genyó, de amikor közel volt, akkor rá volt írva, hogy mit reklámoz, de direkt nem írom ide, bibíí, rrohadékok :)
posted by Azazela 18:14
úúú de izgultam, kedves gyerekek, nagyon izgultam, hűha de nagyon, remélem drukkoltatok, magatoktól, hát már mindenért nekem kell szólnom?, harapófogóval??, szóval megvolt a második kör is, és hát nagyon izgultam.. lesz harmadik kör is, majd szólok. de máris nagyon izgulok, úgyhogy sőt inkább mostantól folyamatosan drukkoljatok, majd szólok, ha már nem kell. köszi.
mintha az elmúlt hónapok dögletes unalma után olyan nagyon egyszerre történne minden, hát nem?? most melyiknek örüljek jobban, a prakticámnak, amit ma délelőtt vettem, vagy a drukkolásotoknak, vagy az unokaöcséimnek? ember legyen a talpán aki itt eligazodik az örömök között..
posted by Azazela 12:53
először még kígyózott a karomban, nagynéni büfiztet, szinte kificánkolta magát a kezeim közül, aztán ahogy járkáltam vele fölalá, egyszercsak éreztem, hogy az izgőmozgó sajtkukac lassan gyöngéd csomagocskává ernyed. már leülhettünk, és csak aludt, a többiek élték az estét, ő meg csak aludt, aztán eldőltünk és feküdtünk, olyan békében, mint életemben soha. a másikat ezalatt meg lehetett szoptatni, az anyát lefektetni, az apa megvacsorázott, mi meg csak feküdtünk és lélegeztük egymást, és csak aludt és aludt én meg gyönyörködtem minden érzékszervemmel. aztán megettünk egy sárgadinnyét a bátyámmal, az ábébi meg, aki rá hasonlít, még mindig csak aludt, a két keze lógott rólam kétoldalt, akkora az egész emberke, hogy szinte az oldalamig sem értek a kezei, és majdnem négy órán át csak aludt, néha elnyújtózkodta a fejét az egyik mellemre, és még mindig csak aludt, tátott szájjal, elmélyülten, és imádtam. aztán felébredt.
posted by Azazela 11:51
2004. július 19., hétfő
a tömő (!) utca sarkán lévő hús-hentesárubolt (!) előtt sétafikáló, rózsaszínekbe öltözött lány olyan gyönyörű volt, hogy megkérdeztem tőle, nem bánná-e, ha lefényképezném. felnevetett, és szó nélkül elvezette a tekintetemet a vele álldigáló csávóra, aki szintén mosolyogva, de azonnal nem egyezett bele, mondván, a rendőrség úgyis már túl sok képet készített róluk. szintén mosolyogva, és a szokatlan beszédhelyzetben megilletődve csak annyit mondtam a lánynak, hogy „pedig gyönyörű vagy", amire olyan szépen nevetett, hogy arra szó nincs, ígyhát csak néhány üvegszemű macska képét hozhattam el a halálra ítélt 20 hektáros területről. olyan volt végiggurulni ezeket a tégláig hámlott utcákat, mint egy néma temetés, pedig soha semmi nem kötött hozzájuk. hacsak a tűzfalakon fellángoló naplemente szépsége nem
posted by Azazela 14:39
